Nichiren buddhizmusa

A következõ részben nem kívánjuk a buddhizmus fejlõdésének teljes történetét ismertetni, hiszen az egy ennél jóval szélesebb témakör. Inkább egy egyszerûbb, bevezetésszerû leírást szeretnénk adni Nichiren Daishonin buddhizmusának fejlõdésérõl.

Shakyamuni Buddha és a Lótusz Szútra

A buddhizmus alapítója Shakyamuni, másik nevén Siddharta Gautama volt. Az ie. 4.-5. században élt a Himalája déli lejtõin fekvõ kis királyságban (mai Nepál). A Shakya klán hercege volt, apját, Suddhodana királyt kellett volna követnie a trónon, azonban fiatalemberként mélyen megérintette az emberi szenvedés problémája. Ezért felhagyott kényelmes életével a királyi palotában és elindult, hogy megoldást találjon az emberi lét négy fõ szenvedésére: a születésre, betegségre, öregségre és a halálra. Lemondott a jólétrõl és kiváltságairól, és több évnyi aszkézis után Gaya városához közel megvilágosodott az élet és a dolgok természetének valóságára; a szenvedés okára és annak megszüntetésére. 

Ezt követõen közel ötven éven át vándorolt Indiában és megosztotta másokkal tudását. Nyolcvan éves korában bekövetkezett halála után tanítványai tovább terjesztették tanításait egész Ázsiában. Az emberek általában Shakyamuni tanításaival azonosítják a buddhizmust, azonban ezzel figyelmen kívül hagyják a buddhizmusnak a késõbbi idõszakokban bekövetkezett fejlõdését. 

Shakyamuni legfõbb üzenetét legfontosabb tanítása a Lótusz Szútra tartalmazza. E szerint a buddhaság az abszolút boldogság és a félelemtõl és az illúzióktól való szabadság feltétele örök és minden életben veleszületetten jelen van. Ez azt jelenti, hogy „a buddha” nem más, mint egy hétköznapi ember, aki tudatában van életének ezen állapotával. „A buddha” nem egy különleges, isteni személy. Ennek a belsõ erõnek a fejlesztésével minden ember képes legyõzni a problémáit és teljes, boldog életet élhet másokkal és az egész társadalommal együttmûködve.

Shakyamuni után

Shakyamuni a Lótusz Szútra elõtt sok más tant is tanított. Halála után a buddhizmus különbözõ formákban terjedt. Két fõ ága a Theravada (vagy Hinayana – „kis jármû”) és Mahayana („nagy jármû”) a Selyem úton eljutott egészen Kínáig. A szútrákat több nyelvre lefordították, a tanítások pedig Ázsia különbözõ kultúráinak megfelelõen némileg átalakultak. Innen ered a buddhista tanítások sokfélesége.

Mikor ezek a különbözõ tanok elértek Kínába, az emberek nem tudták melyik tanítás Buddha igaz tanítása. Nagy gondolkodók, mint T’ien-t’ai és Chang-an tanulmányozni kezdték a Lótusz Szútrát és megerõsítették, hogy ez a Buddha legfõbb tanítása, mert ez az a tan, mely felfedi, hogy mindenki elõhozhatja buddha-állapotát a mindennapi életben. Ennek ellenére késõbb a buddhizmus sok különbözõ formában ért el Japánba, és a különbözõ iskolák mind saját tanításaik felsõbbrendûségét hirdették.

Nichiren Daishonin élete és szellemisége

Nichiren Daishonin 1222. február 16-án született Japánban. Akkoriban az országot számos konfliktus és természeti csapás sújtotta, melyek súlyos teherként nehezedtek az emberek vállára. Nichiren gyermekként belépett az egyik szerzetesrendbe, és míg a Seicho-ju templomban végezte tanulmányait azért imádkozott, hogy õ legyen Japán legbölcsebb embere, azért, hogy megértse a buddhista tanításokat, és hogy szüleit és minden embert a megvilágosodásra vezethesse. Kutatása során 14 évig járta a fõbb japán templomokat és megbizonyosodott róla, hogy az emberi szenvedések megszüntetésének és a társadalom felvirágoztatásának kulcsa a Lótusz Szútrában, azon belül is annak címében, a Myoho-renge-kyóban rejlik. 1253. április 28-án nyilvánította ki, hogy korunk helyes buddhista gyakorlata a Nam-myoho-renge-kyo mondat meditálásában áll. Ez a gyakorlat mindenki számára lehetõvé teszi a megvilágosodás és az igazi boldogság elérését, mivel ezáltal képesek leszünk felszínre hozni velünk született buddha-állapotunkat, valamint erõt és bölcsességet nyerünk, amivel bármilyen nehéz körülménnyel szembenézhetünk.

Nichiren Daishonin szembeszállt az olyan buddhista iskolákkal, melyek a hatalom érdekét szolgálták és a szenvedõ tömegek passzivitását támogatták. Ezek után Daishoninnak egy sor üldöztetésben volt része, melyek mind azt bizonyították, hogy Daishonin a Lótusz Szútra tanítása szerint cselekedett. A Szútra ugyanis arra figyelmeztet, hogy a legfõbb tiszteletet érdemlõ tanítás terjesztése során a Szútra követõinek az elkövetkezõ korokban sok nehézséggel kell szembenézniük. 1260-ban elküldte „A helyes tanítás felállítása az ország békéjéért” címû tanulmányát a kormány leghatalmasabb emberének, arra buzdítva a kormányzatot, hogy vállaljon felelõsséget az emberek szenvedéseiért, és hogy az õ filozófiáját használják a helyzet megoldására.

Az illetékesek azonban nem szívlelték meg Nichiren figyelmeztetését. Daishonint kétszer is számûzte a kormányzat, és több tanítványát kivégezték. Nem volt hajlandó megtagadni elveit és alávetni azokat a hatalomnak. Második, Sado szigetén töltött számûzetése alatt tovább írta bátorító leveleit követõinek. Sok ilyen levél ma igen fontos mûnek számít. 1274-ben a kormány kegyelmet adott neki, és felmentette minden vád alól. Daishonin ezt követõen a Minobu hegyre vonult, ahol tovább tanította tanítványait és buzdító leveleket írt a tanítását követõ híveinek. 1279. október 12-én írta meg a Dai-Gonhonzont, azzal a céllal, hogy eszközt adjon minden embernek buddha-természetük kinyilvánításához. Legközelebbi tanítványai körében hunyt el 1283. október 13-án.

A Kosen-rufu mozgalom és a Soka Gakkai International

Nichiren Daishonin buddhizmusa mintegy 700 évig generációról generációra terjedt Japánban, majd 1930-tól egy laikus szervezet a Soka Gakkai (Értékteremtõ Társaság) kezdte terjeszteni Daishonin tanait. A Soka Gakkait két tanár Tsunesaburo Makiguchi és Josei Toda alapította, akik párhuzamot találtak Daishonin tanítása és saját nevelési filozófiájuk között. Szembeszálltak a Második Világháború alatti katonai kormányzattal, ezért bebörtönözték õket. Makiguchi, a társaság elsõ elnöke a börtönben halt meg 1944. november 18-án. Toda a börtönben töltött évek alatt megértette, hogy modern korunk az a konfliktusokkal terhelt korszak, amirõl a Lótusz Szútra beszél.

A háború után a japán alkotmány az ország történetében elõször lehetõvé tette a vallásszabadságot, Toda pedig újra felépítette a Soka Gakkait, egy olyan értékteremtõ társaságot, mely immár nem csak az oktatás, hanem a társadalom minden területén mûködik. 1958. április 18-án bekövetkezett halálakor a szervezet már túlnõtt eredeti célján, több mint 750.000 család tartozott a társasághoz, és a japán parlamentben is voltak már tagjai.

Daisaku Ikeda 1960. május 3-án, 32 éves korában lett a szervezet harmadik elnöke. Vezetése alatt a szervezet gyors növekedésnek indult és külföldön is terjeszkedni kezdett. 1975-ben megalakult a Soka Gakkai International, melynek Ikeda lett az elsõ elnöke. Az SGI-nak ma több mint 12 millió tagja van mintegy 190 országban, Ikeda pedig számos vallási, kulturális és politikai vezetõvel folytatott párbeszédet szerte a világon. Megalapította a Soka Egyetemet, továbbá Soka iskolákat, a Min-On Concert Association-t, a Tokyo Fuji Art Museum-ot és az Institute of Oriental Philosophy-t. Az SGI az „emberi forradalom” szervezete; az emberi forradalom az egyén belsõ fejlõdésének forradalma, mely során az egyén Nichiren Daishonin tanításaira támaszkodva a buddha-állapotra építi életét.

Buddhizmus ma

A Lótusz Szútrában a szútra tanítását a világban terjeszteni akarók célja a „kosen-rufu” kifejezésben foglalható össze. A „kosen-rufu” jelentése „széles körben tanítani és terjeszteni” a buddhista törvényt. Ez az SGI célja is, vagyis a Nam-myoho-renge-kyo egyetemes törvényének terjesztése a világban.

Az alábbi idézetek Daisaku Ikeda nemrégiben megjelent cikkeibõl valók, melyekben a „kosen-rufu” jelentését magyarázza.

„A cél nem csupán az, hogy mi magunk boldogok legyünk, hanem hogy másokat is képessé tegyünk erre. Hogy harmóniát vigyünk helyi közösségünkbe, és hogy elõsegítsük országunk boldogulását és az egész világ békéjét. Azok, akik ezekért a célokért imádkoznak és dolgoznak, a kosen-rufu megvalósításának szentelik életüket.”

„A kosen-rufu egy olyan kötelezettség, amit fel kell vállalnunk a társadalomban, a való világban. A kosen-rufu elkötelezett harc a békéért és az igazságért, mely során szüntelenül harcolnunk kell világunk negatív, romboló erõi ellen.

„Ha ilyen életet akarunk élni, nem vesztegethetjük az idõnket triviális, én-központú dolgokra, sokkal inkább egy magasztos ideálért kell élnünk. Ez a magasztos cél pedig a világméretû kosen-rufu megvalósulása. Akik egy nagyszerû filozófiában, nagyszerû ideálban és nagyszerû vallásban hisznek gyõztes emberek.”

A buddhizmus majd’ háromezer éves múltra tekint vissza, gyakorlatias filozófiája pedig azt bizonyítja, hogy kitûnõen használható mostani nehéz korunkban. Nichiren Daishonin buddhizmusa, ahogy azt az SGI szervezete terjeszti, az egyéni belsõ erõ elõhívását és a belsõ átalakulást tanítja, melyek egyszerre hozzájárulnak a globális béke létrejöttéhez, és lehetõvé teszik az emberek számára, hogy fejlesszék önmagukat, és minden körülmény között felelõsséget vállaljanak életükért.