Nam-myoho-renge-kyo

Mit jelent a Nam-myoho-renge-kyo?

A 21. században élünk. Néha valószínûtlennek tûnt, hogy az emberiség megéri ezt az idõt. A 20. század vívmányai nem voltak képesek véget vetni a háborúknak, viszályoknak, a szárazságnak, az éhségnek, a gazdasági, környezeti, pszichológiai és elemi csapásoknak. Az elsõ ránézésre igen robosztus bolygónk valójában meglehetõsen törékeny. Az általunk most létrehozott okok hatással lesznek bolygónkra az elkövetkezendõ idõkben. Egyénekként, meghatározott körülmények között születtünk erre a világra. Növekszünk, fejlõdünk, és egy nap megöregszünk és meghalunk, eltávozunk ebbõl a világból egy másik, eddig ismeretlen országba.

Hogyan álljunk helyt ebben a zavaros világban?

Ha szerencsések vagyunk, épek és egészségesek, akárcsak gyermekeink és rokonaink, rendelkezünk elegendõ vagy annál is több anyagi tõkével, érdekes dolgokkal foglalkozunk, és szeretõ, támogató család és barátok vesznek körül bennünket. Semmitõl sem kell félnünk munkánk jövõjével, otthonunkkal, egészségünkkel kapcsolatban. De létezik ilyen szerencsés ember? Vagy, ha valaki ilyen szerencsés, hogy lehet biztos abban, hogy egy nap ez a jó szerencse nem hagyja el?

Nichiren Daishonin buddhizmusa azt tanítja, hogy élettapasztalatunk nem egy külsõ, mindenható lénytõl függ. Ez a filozófia az egyénbõl indul ki. Általánosan minden ember ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik. Felébredünk és elalszunk. Eszünk, iszunk, és testi funkciókkal rendelkezünk. Beszélünk és hallgatunk. Megvan bennünk a képesség a harcra és a szeretetre, a teremtésre és a pusztításra. A buddhizmus azt tanítja, hogy minden ember szívében végtelen lehetõség rejlik, amely a többség számára rejtve marad. Ahogy késõbb majd látni fogjuk, ez a képesség a lótuszvirághoz hasonlít.

Képességeink felszínre hozása

Képzeljük el a tulajdonságok egy olyan tárházát, mely tele van a legjobb képességekkel, amit csak az élet adhat. És most képzeljük el ezt a hatalmas, végtelen raktárt a saját életünkben. Mi mindent találhatunk benne? Ott találjuk az öröm, a boldogság és a jó szerencse megtapasztalásához szükséges összes összetevõt. Itt és most.

Elõször megtaláljuk a bölcsességet – a bölcsességet, mellyel minden eddig tapasztalt helyzetet megoldhatunk. Több ez, mint tudás, vagy tanulás; ez egy kreatív bölcsesség, mellyel megoldhatjuk az életünket befolyásoló alapvetõ kérdéseket. Aztán ott találjuk a bátorságot, mely ahhoz szükséges, hogy elõrelépjünk az életünkben. Nem számít, milyen akadállyal találkozunk, a bátorság képessé tesz minket, hogy legyõzzük. Nem számít milyen félénknek, jelentéktelennek vagy gyávának érezzük magunkat most, több mint elegendõ bátorság áll rendelkezésre a raktárunkban. Annyi, hogy késõbb feltesszük magunknak a kérdést, miért is vártunk ilyen soká, hogy továbblépjünk.

Szintén találunk ott egy hatalmas készletnyi együttérzést, mely biztosítja, hogy minden cselekedetünk a jót fogja szolgálni, nemcsak önmagunk, hanem a szélesebb környezetünk számára is. Lesz ott egy energia vagy életerõ raktár is, annyi, amennyi minden vágyunk megvalósításához szükséges. Ez a kreatív, dinamikus energia a bátorsággal, együttérzéssel és bölcsességgel egyesülve biztosítja, hogy valóban irányítani tudjuk életünket, és hogy megvalósítsuk legnagyobb álmainkat is.

Vajon az egész nem más, mint képzelgés? A buddhizmus azt tanítja, hogy rendelkezünk ezekkel a képességekkel. Talán tudatában vagyunk annak, hogy ezek a dolgok valamilyen inger hatására elõjönnek, mégis gyakran szembesülünk azzal, hogy ez az inger nem mûködik, mikor igazán szükségünk lenne rá.

Itt és most!

Ezt a raktárt buddha-állapotnak, vagy a buddha bölcsességének nevezzük, és a buddhista tanítások azért vannak, hogy kinyilváníthassuk ezt mindennapi életünkben. A tanításokból megérthetjük, hogy a buddha hétköznapi ember. A buddhaság nem egy elérhetetlen életállapot, hanem egy olyan erõ, ami minden életben és minden emberben jelen van, itt és most.

A 13. századi Japánban élt Nichiren Daishonin volt az az ember, aki meghatározta az utat, melyen keresztül minden ember buddhává válhat ebben az életben. Azt mondja: „Ha meg akarod szabadítani magad a születés és a halál öröktõl fogva tartó szenvedésétõl, és el akarod érni a megvilágosodást ebben az életben, meg kell értened a misztikus igazságot, ami minden lényben veleszületetten jelen van. Ez az igazság a Myoho-renge-kyo. A Myoho-renge-kyo gyakorlása képessé tesz, hogy megértsd a minden életben veleszületetten jelen lévõ igazságot.”

Tehát amit az elõbb „raktárnak” neveztünk, azt Nichiren Daishonin „misztikus igazságnak” hívja. „Misztikus”, mert mindennapi tudatos elménk számára láthatatlan. „Igazság”, mert a buddhista tanítások magját képezi. Minden élet, minden jelenség rendelkezik a buddhasággal, az élet leghatalmasabb erejével.

A buddha egy hétköznapi ember, aki rájön, hogy képességek tárháza áll rendelkezésére, használja azt, és másokat is ugyanerre buzdít. Nichiren Daishonin azt mondta, hogy minden buddhista tanítás erre a pontra irányul: rendelkezünk ezzel a képességgel, és a Nam-myoho-renge-kyo gyakorlásával tapasztaljuk azt meg.

Mi a Nam-Moho-renge-kyo?

Nem könnyû rövid választ adni erre a kérdésre, mely magában foglalja a Nam-myoho-renge-kyo minden aspektusát. Íme két válasz: a Lótusz Szútra címe és szíve, és maga a törvény, mely megmagyarázza az élet mûködését.

A Lótusz Szútra

A Lótusz Szútra („szútra” jelentése „tanítás”) az a buddhista tanítás, mely szerint mindenki rendelkezik azzal a képességgel, amivel maga a buddha. A Lótusz Szútrát eredetileg egy keverék szanszkrit nyelven jegyezték le, címe Saddharma-Pundarika-Sutra. Ahogy a buddhista tanítások terjedtek, több különbözõ kultúra nyelvére lefordították azokat. A Lótusz Szútrát így lefordították kínaira, majd mikor elért Japánba, Myoho-Renge-Kyo címen vált ismertté. A szútra címérõl azt tartották, hogy magában foglalja a tanítást, melyrõl szól. Az akkori szokás szerint imádkozáskor a buddhista tanítások címe elé a Nam szócskát („odaadás”) helyezték.

Nichiren Daishonin azt tanította, hogy a Lótusz Szútra gyakorlása elõhívja a buddha tulajdonságait, az életünkben veleszületetten jelen lévõ raktárban rejlõ kincseket. Ezért a „Nam” szócskát a Lótusz Szútra címe, a Myoho-renge-kyo elé helyezte. Mindez nagyon egyszerûnek tûnik, a gyakorlat azonban igen mély értelmû.

Az élet törvénye

Ha megvizsgáljuk a Nam-myoho-renge-kyo összetevõit, világossá válik annak értelme. A Nam-myoho-renge-kyo jelentése „az élet törvénye”. Bár csak hat szótagból áll, minden szótag mély igazságokat rejt, az univerzumról, az élet és a halál kérdésérõl, az ok és okozat törvényérõl.

Nam

A „nam” egy cselekvõ ige. A „nam” a szó, amely az elvet az elméletbõl a valóságba emeli át. A Lótusz Szútra, bár igen mély értelmû írás, azonban csupán egyszerû tanítás. A Nam-myoho-renge-kyo azonban egy olyan gyakorlat, mellyel tényleges eredményeket érhetünk el. A „nam” szócska szó szerinti jelentése „tisztelet” vagy „felajánlás”, tehát az egész mondat jelentése: „a Lótusz Szútra misztikus törvényének való odaadás”.

Myoho

A „myoho” magyarázatot ad az élet két alapelvére: az élet és a halál kapcsolatára, és a lényünk legmegvilágosodottabb vagy buddha-állapota és a többi kilenc életállapotunk közötti kapcsolatra. A tíz életállapot vagy a tíz világ fogalmát a késõbbiekben fogjuk elmagyarázni.

Hogy tekintenek a buddhista tanítások az élet és a halál kapcsolatára? Mindenkinek van születésnapja. Ez magától értetõdõen az a nap, mikor világra jöttünk. Arról is van némi fogalmunk, hogy mi történt velünk az alatt a körülbelül kilenc hónap alatt, amit az anyaméhben töltöttünk. Ami viszont az elõtt történt – leszámítva, hogy tudjuk, egy sperma és egy petesejt egy bizonyos pillanatban egyesült – arról koránt sincs olyan világos elképzelésünk. A biológusok nem adnak végleges választ arra a kérdésre, hogy hol, illetve, hogy milyen volt a tudatunk a fogantatás elõtt, és a filozófusok is sokat vitatkoznak errõl. A buddhizmus azt tanítja, hogy minden összetevõnk, nemcsak a fizikai, hanem a mentális és szellemi alkotórészeink is egy lappangó, láthatatlan állapotban voltak, és csak a megfelelõ körülményekre vártak, hogy megszülethessünk. A fogantatás elõtt láthatatlanul létezünk, a „myo” állapotában vagyunk. Ez azt jelenti, hogy életenergiánk a megfelelõ körülményekre vár, hogy fizikai alakot ölthessen. A „ho”, ami törvényt vagy jelenséget jelent, a látható állapotot jelöli, vagyis azt, amikor egy újszülött a világra jön. Addig vagyunk életben – vagyis látható állapotban – amíg a testünk fenn tudja tartani a létezésünket. Aztán a test meghal, az alkotórészei pedig elszakadnak egymástól. Ebben a pillanatban kilépünk a „ho” állapotból és visszatérünk a láthatatlan „myo” állapotba.

A buddhizmus azt tanítja, hogy az élet egy körforgás. Kiemelkedünk a „myo”-ból a „ho”-ba, majd újra visszatérünk a „myo” állapotba. Ez a ciklus pedig örökké ismétlõdik. A természetben is látjuk a születést tavasszal, nyáron a beérést, õsszel az aratást és a hanyatlást, télen pedig a látszólagos halált és elmúlást. A tél viszont mindig tavaszba fordul, és a ciklus újra kezdõdik. Buddha-állapotunk azért lép mûködésbe, mert az imánk elõhívta egy másik alapelvnek, a „rengének” megfelelõen. A „renge” az ok és az okozat egyidejû létezésére utal.

Renge

A „renge” szó szerint lótuszvirágot jelent. A lótuszvirág a tó felszínén marad, miközben mély gyökeret ereszt a vízben és a tó a fenekén lévõ mocsaras talajból szerzi a tápanyagokat. Ez a kép azt jelképezi, hogy a buddha nem egy tökéletes, az élet valóságától elszakadt lény, aki kolostorban vagy a természetben elvonulva él. Ellenkezõleg, a buddha saját életünk egyik aspektusa, melybõl erõt és energiát meríthetünk. Pontosan mindennapi életünk szenvedései és megpróbáltatásai miatt tudjuk elõhívni a buddha erényeit. A „renge” az ok és okozat mûködésére mutat rá az emberek életében. Az ok és okozat kérdését egy késõbbi fejezetben tárgyaljuk majd.

Kyo

A „kyo” szó szerinti jelentése „szútra” vagy „tanítás”. Hangunk vibrálása nagyon fontos a buddhista gyakorlatunkban. Azt mondják, hogy a Buddha munkája a hangon keresztül valósul meg (2). Ezért gyakoroljuk hangosan a Nam-myoho-renge-kyót a csendes meditáció helyett. A „kyo” a jelenségek egymással való kölcsönös kapcsolatára vonatkozik, valamint arra, hogy az imánk vagy a gyakorlatunk hangzása hogyan hat a közvetlen környezetünkön kívül álló emberekre és helyzetekre.

Jegyzetek:

(1)   Nichiren Daishonin, A Buddhaság elérése ebben az életben
(2)   Nichiren Daishonin, Gosho Zenshu