Az ok és okozat törvénye

Az ok és okozat törvénye és a kilenc tudatállapot

Az ok és okozat törvénye

Mindennapi életünk során minden egyes pillanatban, gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel okokat teremtünk. A buddhizmus az ok és okozat törvényét tanítja, mely szerint mikor egy bizonyos okot teremtünk, annak a bizonyos oknak a jövõbeni következménye rejtetten már létezik lényünk legmélyén, és a megfelelõ körülmények hatására felszínre jön az okozat, és meg is tapasztalhatjuk. Az ok és okozat ezen törvénye a buddhista tanításokban központi helyet foglal el. És a Nam-myoho-renge-kyo kifejezés „renge” karaktere a belsõ ok és a külsõ okozat egyidejûségét írja le. Ez azt jelenti, hogy a hangos meditáláson keresztül megteremtjük a buddhaság állapotának eléréséhez szükséges okokat, és ennek következménye (okozata) az okkal egyidejûen létezik. A meditáción keresztül direkt módon idézzük elõ buddhaállapotunk megjelenését.

A „renge” szó szerinti jelentése lótusz virág. Ez a gyönyörû növény a víz felszínén él és szépsége a gyökerein keresztül a mocsárból táplálkozik. Ez a metafora saját életünkre is alkalmazható. A Nam-myoho-renge-kyo meditálása közben életünk „mocsarát” használjuk fel ahhoz, hogy felszínre hozzuk legmagasabb életállapotunkat.

A lótusz virág azonban más szempontból is érdekes; egyszerre hoz ugyanis magot és virágot. Ez pedig kitûnõen szemlélteti, hogyan mûködik egyidejûen az ok és okozat életünkben.

Vegyünk egy másik példát az ok és okozat szemléltetésére. Vegyünk egy fiatalembert, aki hazamegy a hétvégi vakációra a szüleihez, ott közben heves vitába keveredik a szülõkkel, és még a vakáció vége elõtt távozik. A nyugati társadalmak általában a heves vitát tekintik az oknak, a fiatalember távozását pedig a következménynek. A buddhizmus viszont a belsõ okra és okozatra irányítja a figyelmet. Így tehát lehetséges, hogy a belsõ ok valójában az, hogy a fiatalember mélyen magában, talán anélkül, hogy õ maga ennek tudatában lenne, nem tiszteli a szüleit. Itt az okozat egyidejû az okkal, vagyis a pokol állapotával, ez idézi elõ a vitát. A példa az ellenkezõ irányban is mûködhet, mikor a szülõk nem tiszteleik a gyereküket. Ez a belsõ ok és következmény, amit a Nam-myoho-renge-kyo gyakorlásával megváltoztathatunk, ha a tisztelettel helyettesítjük ezeket a negatív érzéseket.

Az ok és okozat egyidejûségén keresztül elõidézhetjük buddha-állapotunk megjelenését. Ahhoz, hogy jobban megértsük a Nam-myoho-renge-kyo jelentését, meg kell ismerkednünk a kilenc tudat fogalmával. A kilenc tudatot úgy képzelhetjük el, mint különbözõ tudati szinteket, melyek folyamatosan hatnak egymásra.

A kilenc tudatállapot

Az elsõ öt „tudatállapot” az öt érzéknek felel meg; látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés. Ezeket a kívülrõl érkezõ információk érzékelésére és befogadására használjuk. Képzeljük el a születés pillanatát; az újszülött rögtön rendelkezik ezekkel az érzékekkel. Mi is olyan mértékben kezdünk kötõdni a minket körülvevõ világhoz, ahogy a csecsemõ, akinek figyelmét leköti a világ összetettsége. Így pedig nem fogjuk megismerni a tudat mélyebb „rétegeit” és azok mûködését.

A csecsemõ növekszik és megtanulja megkülönböztetni a kéket a pirostól, vagy a meleget a hidegtõl. Ez a képesség a hatodik tudati szint, vagy az elme, mely lehetõvé teszi, hogy értelmet adjunk az érzékeinkkel befogadott információknak. Elsõsorban ezt az elsõ hat tudati szintet használjuk mindennapi cselekvéseink során. A hetedik tudat belsõ, lelki világunkkal kapcsolatos. Itt tárolódnak az életünk során megtapasztalt dolgok. Ennek a tudatnak köszönhetõen alkotunk képet arról, hogy kik vagyunk, milyen nemûek, nemzetiségûek, stb. Ebben a tudatban találhatók azok az összetevõk, melyek segítenek az egyénnek magát másoktól, valamint a jót a rossztól megkülönböztetni. A nyugati társadalmakban alkalmazott különbözõ terápiákra tekinthetünk úgy is, mint olyan törekvésekre, melyek célja, hogy megszabadítsák az egyéneket az életükben megtapasztalt különbözõ, a hetedik tudatban található, nem kívánt benyomásoktól.

A nyugati kultúrának csak az elsõ hét tudatról vannak ismeretei. A nyolcadik tudat fogalmát, mely a belsõ okok és következmények (karma) tárháza, általában nem használjuk a mindennapi életben. Egy lehetséges kilencedik tudat létezése pedig, mely az életünk mûködését és a világegyetemmel való kapcsolatát hivatott leírni, teljesen idegen a kultúránk számára. Ez a kilencedik tudat a buddhizmusban a Nam-myoho-renge-kyo vagy az élet törvénye.

1 - Tapintás
2 - Ízlelés
3 - Látás
4 - Hallás
5 - Szaglás
6 - Tudatos elme
7 - Tudatalatti/Korlátolt egoista én
8 - Karma

A nyolcadik és a kilencedik tudat egy olyan szinten mûködik, ahol minden élet szoros kapcsolatban áll egymással. Éppen ezért a hetedik tudat által alkotott kép, mely szerint az egyén másoktól teljesen függetlenül és elszigetelten létezik, hamis. Ez az én természetét illetõen a mélyen gyökerezõ érzékcsalódások egyike. A hetedik tudat beszûkült egoja visszautasítja az életek közötti kapcsolat gondolatát. Aki viszont átlép a nyolcadik tudat szintjére, feltöri a korlátolt ego páncélját, és nyitottá válik egy magasabb szintû én számára. Az elsõ hét tudat ezen kívül a haláltól való félelem szintje is. A hetedik tudatba szorult ego úgy tekint önmagára, mint, aki a halál pillanatában megszûnik létezni. Aki ezt hiszi, az nem láthatja, hogy a nyolcadik tudati szinten az életenergia folyamatosan áramlik, idõn és életeken át.

Az illúziót, mely szerint a hetedik tudatban található az egyén valódi énje, alapvetõ tudatlanságnak nevezzük, mely nem ismeri el, hogy minden élõ lényt elválaszthatatlan kapocs köt össze. Az ilyen önképbõl, vagyis hogy magunkat a többi embertõl teljesen különállónak és függetlennek tekintjük, születik a diszkrimináció, az erõszak, az arrogancia, az anyagi javakért és a túlzott jólétért folyatatott harc.

A nyolcadik tudat egy nagy raktárhoz hasonlít, ahol megtaláljuk az összes okot és következményt, mely meghatározza a világhoz való viszonyunkat. Ez a karma tárháza is. Ez felelõs a fizikai adottságainkért, a körülményeinkért, a reakcióinkért, jó vagy rossz szerencsénkért, munkánkért, kapcsolatainkért, egészségünkért, vagyis életünk minden területéért. Mivel az okokat gondolatok, szavak, vagy tettek formájában teremtjük meg, így a belsõ okozatok a tudatnak ezen a nyolcadik szintjén tárolódnak.

Mivel a belsõ ok és következmény lényünk mélyén létezik, egy olyan szinten, mely kapcsolatban áll minden élettel, ezért a külsõ okok és következmények a karmának megfelelõen a nyolcadik tudati szinten jelennek meg. A nyolcadik tudat létezése magyarázza például az egypetéjû ikrek élettapasztalata közti különbséget. Megmagyarázza, hogy sokszor miért nincs látható oka ebben az életben azoknak a dolgoknak, amik velünk történnek. Ez a nyolcadik tudat, vagy karma életrõl életre vándorol. Az elõzõ életbeli karmánk (belsõ ok) határozza meg következõ születésünket, és ez határozza meg azt is, hogy hogyan fogunk viszonyulni a világhoz, illetve, hogy a világ hogyan fog viszonyulni hozzánk.

Ha azonban az élet csak ebbõl a nyolc tudatból állna, mindent az eleve elrendelt végzet irányítana. Egy bizonyos ok bizonyos következményt teremtene, ami befolyásolná és meghatározná az összes jövõbeli okot és következményt is. Mi pedig nem tudnánk változtatni az életünket uraló erõkön és tendenciákon, hiszen az akaraterõ önmagában nem elég, hogy elérjük a nyolcadik tudat szintjét, és változtassunk mélyen gyökerezõ karmikus hajlamainkon.

A kilencedik tudat

A buddhizmus az tanítja, hogy létezik egy kilencedik tudat, amit Nichiren Daishonin buddha természetnek nevezett és a Nam-myoho-renge-kyo fogalmával írta le. Ez az élet minden funkciójának és mûködésének az alapja, amit „amala”-ként vagy „alapvetõ tiszta” tudatnak is nevezünk, amivel a legmélyebb szinten minden élõ lény rendelkezik. A Nam-myoho-renge-kyo gyakorlása közben tehát ez az életerõ tör fel a kilencedik tudatból és megtisztítja a kilencedik tudatban található belsõ okokat és következményeket, és hozzájárul a hatodik és a hetedik tudat jobb mûködéséhez. Új okokat kezdünk teremteni a nyolcadik tudatban, melyek immár nem az eddig uralkodó hajlamainkra, hanem a Buddha állapotra épülnek, épp ezért bátorság, együttérzés és bölcsesség hatja át õket. Egy másik pozitív változás, hogy a buddha szemén keresztül kezdjük életünket szemlélni, ami lehetõvé teszi, hogy karmánkat igaz valójában lássuk. Így pedig könnyebb lesz szembenézni és megváltoztatni azt.

Egy hasonlattal élve, a buddha állapot megjelenése olyan, mint mikor felkel a nap. Mikor a nap felkel a keleti horizonton, a csillagok, melyek eddig fényesen ragyogtak az éjszakai égbolton, hirtelen elhalványodnak, majd eltûnnek a szemünk elõl. Ahogy a csillagok és a hold fénye elhalványodik a nap felkeltekor, ugyanígy mi sem szenvedünk többet a múltban létrehozott negatív okok negatív következményeitõl. Mindez nem tagadja, és nem mond ellent az ok-okozat általános törvényének, ami a buddhizmus fontos alaptétele. Ez a „magasabb rendû” ok-okozati viszony pedig a buddhaság elérését kiváltó ok és annak következménye, vagyis a buddha állapot elérése.

A Nam-myoho-renge-kyo gyakorlása megszabadít minket negatív, vagy boldogtalanságot hozó karmánktól, és képessé tesz minket, hogy olyan okokat hozzunk létre, és olyan életet éljünk, ami saját és környezetünk jólétét szolgálja.