Ikeda elnök Újévi üzenete 2015-re
Reményteli filozófiánk terjesztése a világban
A világméretű kosen-rufu új korszakában végigkísértük a dinamikus fejlődés évét, kék bolygónkon elköteleződtünk az SGI reményteli filozófiájának egyre szélesebb körű terjesztése mellett, mely minden élet méltóságát és tiszteletét tanítja. Ez erőfeszítéseinknek nagyszerű állomása volt.
Ti mindannyian, az SGI tagjai, szorgalmasan tesztek azért, hogy küldetésetek egyéni helyszínein jó állampolgárokként hozzájáruljatok a társadalom jólétéhez. Békét és boldogságot kívánok nektek a következő esztendőben, és imádkozom, hogy 2015 a dinamikus fejlődés egy valóban jelentőségteljes éve legyen, telve jó szerencsével, egészséggel és örömmel.
740 évvel ezelőtt, egy zaklatott korban, amikor a társadalmat háborúk és természeti katasztrófák sújtották, a Daishonin ezt írta: „Lehet-e kétségünk afelől, … hogy a Lótusz szútra nagyszerű tiszta Törvénye [Nam-myoho-renge-kyo] széles körben elterjed Japánban, és Jambudvipa [az egész világ] minden országában?” (WND-1, 550) Ez volt a Daishonin szilárd meggyőződése és monumentális elképzelése, aki az egész emberiségnek kívánta a békét és a boldogságot. Mi, az SGI-ban megerősítettük ezt a meggyőződést, és megvalósítottuk elképzelését.
Ez az év a második világháború végének 70. évfordulója, mely konfliktus példátlan pusztítást és veszteséget hozott.
1945. július 3—án, mielőtt a háború befejeződött Japánban, a Soka Gakkai második elnökét, Josei Todát kiengedték a börtönből. Mentorával, az első elnökkel, Tsunesaburo Makiguchival együtt letartóztatták és elzárásra ítélték a japán katonai rezsimmel szemben tanúsított ellenállásáért, és hite megtagadásának visszautasításáért. Makiguchi hű tanítványaként, aki a börtönben hunyt el, Toda felállt a háború-gyötörte Japán romjai között. Kijelentette, hogy szándéka az emberi szenvedés enyhítése, hozzátéve, hogy eljött a kosen-rufu elindításának és az emberiség sorsa megváltoztatásának az ideje.
Felidézve ezt a bátor kijelentést, melyet Toda hét évtizeddel ezelőtt tett, erősítsük tovább és szilárdítsuk meg a föld polgárainak e hálózatát, melynek alapja a barátság és a bizalom. Meghaladja az etnikai és kulturális különbségeket, és a kosen-rufu dinamikus fejlődése felé törekszik – azaz az emberiség békés és harmonikus együttélése felé.
Az elmúlt évben kiadtam egy párbeszédet, amit Stuart Rees-szel, az ausztrál békeaktivistával, és költővel folytattam. Dr. Rees mesélt egy 2000-ben Nelson Mandeláról (1918-2013), Sydneyben készült fotóról. Nelson Mandela a jó barátom volt. A képen Mr. Mandela mosolyog, miközben elismerően nyilatkozik két ausztrál nő teljesítményéről, akik fáradhatatlanul munkálkodtak az emberi jogok és a béke ügyének haladásán.
Dr. Rees elmondta, hogy az egyikük Dr. Stella Cornelius (1919-2010), a Konfliktus Megoldó Hálózat alapítója, mindig arra bátorította az embereket, hogy „és”- t mondjanak „de” helyett. Azért tette ezt, mert észrevette, hogy a „de” pesszimista megjegyzéseket vezet be, az „és”-t viszont pozitív szavak követik, melyek építő megoldást hoznak egy-egy problémára.
Bizonyos, hogy nehéz helyzetekben az ember valószínűsíthetően megadja magát az erőtlenség érzéseinek, mondván: „Szeretném megpróbálni, de nincs realitása”, vagy „Bárcsak megtehetném, de a körülmények nem megfelelőek.” Ez a hozzáállás nem szül előre vivő reményt.
A Daishonin ezt írja: „A három akadály és a négy visszahúzó erő mindenképp megjelennek, és a bölcsek örvendeznek, a bolondok pedig megfutamodnak.” (WND-1, 637). Amikor ellenségességgel találkozunk, vajon meghátrálunk-e félelemteli szívvel, vagy optimistán és bátran szembenézünk vele? A Misztikus Törvény a végső erő és minden ember bölcsességének forrása, melytől az emberek a bölcsek bátorságával ragyognak és haladnak, félelem, kétségbeesés és megadás nélkül.
Az emberi átalakulás győzelmes drámája bontakozik ki, amikor eltökélt imával és határtalan életerővel egy lépést teszünk előre.
Ötvenöt évvel ezelőtt ( 1960 októberében) került sor a világméretű kosen rufuért tett utazásomra. Megkezdtem harcomat teljes szívvel bátorítva minden egyes embert – akárhol is volt, Hawaiin, vagy az Egyesült Államok más részén, Kanadában vagy Brazíliában –hogy tegyük meg együtt az első lépést az emberi átalakulásért.
Akárhová mentem szerte a világon, buzgón ismételtem a Nam-myho-renge-kyo-t hogy teleszórjam daimokummal a földet, imádkozva azért, hogy a földi bodhiszattvák jelenjenek meg itt egy napon. Arra is őszintén törekedtem, hogy mindenkit, akivel találkoztam képessé tegyek arra, hogy kapcsolatot teremtsen a buddhizmussal.
Az SGI négy évtizeddel azelőtt alakult az első békekonferencián, amit Guam szigetén tartottak 1975 januárjában. Ebből az alkalomból megjegyeztem:” Azt lehet mondani, hogy ez egy kis konferencia, ahol névtelen emberek gyűltek össze különböző országokból és területekről. De én hiszem, hogy a mai gyülekezet fénylőn fog ragyogni az eljövendő évszázad történelmében, és neveitek minden kétség nélkül be fognak vésődni nemcsak a Buddhizmus világméretű terjesztésének évkönyvébe, hanem az emberi történelembe is.”
51 ország és terület képviselői voltak jelen azon a találkozón. Ma, a kosen rufu hatalmas folyója úgy megnövekedett, hogy 192 országot és területet ölel fel és a Buddhizmus napja bevilágítja a világot. A Misztikus Törvény magjai a boldogság virágaiként virulnak, és a tagok nevei, akik hozzájárultak a világbékéhez örökre fényesen fognak ragyogni.
A Balkán félszigeten Európában, amely rettenetes etnikai kűzdelmek színtere volt az 1990-es években, most az SGI tagok tevékenykednek és terjesztik a humanista hálózatunkat. Élénk vitákkal teli találkozók vannak, amelyeket a különbözőségek csodálatos egysége jellemez, és sok új tag, különösen fiatalok csatlakoznak az SGI-hoz.
Boldog vagyok, amikor látom, hogy tagjaink együtt dolgoznak személyes sorsuk és a társadalom sorsának megváltoztatásán.
Együtt imádkoznak, bátorítva egymást, küzdve a saját és mások Buddha természetének, az életben rejlő legmagasabbrendű és legpozitívabb képességnek az előhívásáért, szívem mélyéből hiszem, hogy ez a béke építésének legbiztosabb és leghangzatosabb útja mai világunkban, ahol a háború és az erőszak változatlanul tovább tombol.
Kim Chong-suh, a Szöuli Nemzeti Egyetem professzora, a Koreai Vallástanok Egyesületének korábbi elnöke azt mondta, hogy egy vallás igazi értéke nem történelmének hosszában rejlik. Sokkal inkább a vallás hatékonysága a kritérium, az, hogy mennyiben tud igazán segíteni azokon, akik szenvednek. A SGI elérte ezt és sok embernek segített, hogy felülkerekedjen a szenvedéseken, ezért növekszik - vonta le a következtetést.
Rendíthetetlen hittel és segítő együttérzéssel Ti, SGI tagok imádkoztok mások boldogságáért és aktívan részt vesztek értékteremtő párbeszédekben. Mint jó polgárok harcoltok a társadalom virágzásáért és a világbékéért. Ez tesz titeket közösségeitek és az egész társadalom értékeivé.
Több mint egy év telt el azóta, hogy megnyitottuk a kosen rufu céljaira épített új központot Tokyoban, Shinanomachiban. A tagok Japánból és szerte a világból örömmel gyűlnek össze nap mint nap ebben a mester és tanítvány csodálatos kapcsolatára emelt fellegvárban.
Múlt év novemberében volt egy felejthetetlen találkozásom az SGI őszi találkozójának résztvevőivel. A szemük fénylett a nemes célkitűzéstől és elkötelezettségtől, amellyel tagjaik küzdenek a kosen rufu megvalósításáért országukban. A velük való találkozáson az volt az érzésem, mintha a világ minden tájáról való földi bodhiszattva társaimmal találkoztam volna.
Ez az év, jelezvén az SGI alapításának 40.évfordulóját, egy fontos év, melyben Nicsiren Buddhizmusa folytatja dinamikus fejlődését, mint világvallás.
Daishonin erre hívta fel tanítványait: “ Össze kell gyűjtenetek a hit erejét minden eddiginél jobban” (WND-1, 1000).
Azzal az elhatározással, hogy “minden eddiginél jobban” törekszünk vigyük ezt véghez és állítsuk kihívások elé magunkat ismét a Világméretű Kosen-rufu Új Korszaka Dinamikus Fejlődésének évében, együtt küzdve harmonikusan bátorsággal és reménnyel.
Kedves és legbecsesebb társaim, kívánok nektek és családotoknak jó egészséget, boldogságot és győzelmet az eljövendő évben.
Daisaku Ikeda
az SGI Elnöke